Jól szórakoztak a nagykárolyiak. Hoppá!

Harmincvalahányadik alkalommal mutatta be a szatmárnémeti magyar színtársulat a Chioggai csetepaté című Carlo Goldini-vígjátékot. Először szabadtéren, s első alkalommal Nagykárolyban. Mi több, a Villa Karul elnevezésű városnapok nyitómomentuma volt az előadás. Sokszázan jutalmazták hosszas vastapssal a bemutatót. Jól sikerült a Villa Karul Fesztivál nyitánya.

Szerda este már nyolc óra előtt többszázan keresgéltek ismerősöket a kastélykert sportpályájára rögtönzött nyáriszínházban. S egyre csak jöttek az emberek, a Nagykárolyt ünneplők. Bő negyedórás késéssel kezdődött meg a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása: a lenyugvó Nap ugyanis még ekkor is sokak szemébe világított. A komédiát a 22 bérletes előadáson mutatták be - mondta Keresztes Attila rendező érdeklődésünkre -, továbbá felléptek már vele több magyarországi és erdélyi-partiumi városban is. A nagykárolyi az első nem kőszínházbeli bemutató. Nyilván kompromisszumokat kellett kötni a szűkös színpad miatt, ellenben amint a rendező hangoztatta: „a darab tudja a szabadtéri előadást". Egyébként Keresztes Attila arról is szólt hírportálunknak, hogy nagyon izgalmasnak tartja a helyszínt, s még fognak játszani - más színműveket is - a szabadban. Amúgy a mostani károlyi előadás után szintén a „természet lágy ölén" mutatják be két alkalommal is a vígjátékot: pár nap múlva Kisvárdán, majd nem sokkal később a szintén magyarországi Fehérgyarmaton.

A vígjáték - illetve nyilván az azt előadó társulat - hamar megtalálta a közös hangot a publikummal. Minden poén (s ebből, valamint szójátékból nem volt hiány!) betalált. (Például a darab nagy mondásaival - „a halból nem lesz szalonna"; avagy az izmosabbik halászember által lépten-nyomon használt 'hoppá' stb. - már a szünetben viccelődtek a jelenlévők, s hazafelé menet is több helyről felhangzott valamelyik halászbölcsesség.) A kellemesen susogó fák, a bolondos szellő ideális helyszínei voltak a délolasz halászfaluban játszódó történetnek. Egyébként a szabadtér adta lehetőségeket is kihasználták a színművészek: különösen tetszetős és hatásos volt az a jelenet, amikor a marcona, ám kissé bugyuta nagydarab halász óriási, bálnabél-marcangolásra használatos késsel szaladt be a nézők közé, s azt egy pillanatban egy tisztes úrnak kölcsön is adta.

A produkciót hosszasan tapsolták a károlyiak. A dicsfényben úszó előadók nem is voltak restek: s több alkalommal is kiélvezték a tetszésnyilvánítást. Kellemes, jó előadás volt, bánhatja, aki otthon maradt!